Minek az ünnepe a farsang? Mik a legősibb farsangi hagyományok? Mik a legérdekesebb farsangi népszokások? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.
A farsangot, farsangolást mindenki ismeri, de eredetéről már kevesen tudnak nyilatkozni.
Jelmezt öltöttél óvodában, iskolában? Ellátogattál farsangi bálokra anélkül, hogy az örömünnep hátteréről bővebben tájékozódtál volna eddig? Pár mondatban összefoglaljuk, hogy miről is szólt eredetileg a farsang.
A téli hónapok kopársága után a tavaszvárás első nagy ünnepe a farsang.
A lakomák és vigasságok azt a bőséges örömöt fejezték ki, amivel a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. Bár az egyház sokáig nem nézte jó szemmel, eleink már a középkortól, a 15.századtól tartottak farsangi mulatságokat.
A farsang három utolsó napjához kapcsolható a legtöbb népszokás:
- farsang vasárnaphoz
- farsang hétfőhöz
- húshagyókeddhez
A farsang utolsó napja a húshagyó elnevezés, ami utal a húsvét előtti böjt kezdetére.
Farsangi népszokások:
Farsangi táncmulatság
Farsangkor három napos táncmulatságot tartottak, melynek gyakran a kocsma volt a színhelye. A legények sorra járták a lányos házakat, hívogatták a lányokat és a táncköltségre, a muzsikusok megfizetésére adományokat kértek. Farsang alkalmával nemcsak a legények és a lányok rendeztek táncos mulatságokat.
Mulatságok szervezői voltak a házasemberek, a céhek, az ipartestületek, az asszonyok, és még a gyerekek is.
Batyusbál
A házasemberek batyusbálja, vagy más néven kosarasbálja nevében is jelzi, hogy a tánc mellett fontos szerepe volt ilyenkor az evésnek, lakomának.
A cibere tálalása azonban már a közeledő böjtöt idézte. A cibere többféle savanyú leves gyűjtőneve. Böjti étel volt a vízben főtt aszalt gyümölcs a szilvacibere, az erjesztett korpa leve a korpacibere.
Farsang és a párválasztás
A farsangi báloknak a párválasztásban is nagy szerepük volt.
Az udvarlás, párválasztás, lakodalmak legfőbb ideje a hagyományos paraszti életben ez az időszak volt, vízkereszttől, azaz január elejétől február-március közepéig.
Ha valaki nem kelt el, azt viccesen tréfálkozva, vagy éppen kissé durvábban figyelmeztették arra, hogy még egyedülállók. A vénlánycsúfolásnak különböző változatai voltak, pl. tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, állakodalom.
Kormozás
Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, remélve, hogy a földi tűz segíti a Napot abban, hogy erőre kapjon. A farsangi időszakhoz tartozik a kormozás, busójárás, téltemetés szokásai, melyek mind a tél elűzését jelképezték. A telet leváltó tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. A végeredmény minden esetben a tavasz győzelme volt.
Sok helyen a telet szalmabábuval jelképezték, melynek elégetése egyben a búcsút is jelentette a hosszú, sivár téltől.
Kiszehajtás
A palócoknál virágvasárnapon került sor a kiszehajtásra. A kisze egy jellegzetes böjti étel: savanyú gyümölcs- vagy korpaleves, amit télen nagyon meguntak az emberek, és meg akartak szabadulni tőle annak reményében, hogy a tavasz végre meghozza a bőséget, friss eledelt. A lányok az előző évben férjhez ment menyecske ruháiba öltöztettek egy szalmabábot, ami a kiszét szimbolizálta. Ezt a bábot elvitték a legközelebbi patakig, és éneklés közben levetkőztették, majd a vízbe dobták. Ezután jött a jóslás, jövendölés a hajadonoknak. Abból, hogy a víz a bábot hogyan és merre vitte következtetéseket vontak le a jelen lévők férjhez meneteléről.
Farsang és a szabályok felrúgása
A szabályok felrúgása és kigúnyolása is hozzátartozik a farsangi időszakhoz. Az álarcok és a maszkok viselése is erre vezethető vissza. A névtelenség, az „arctalanság” biztosította a szabad vélemény nyilvánítást.